Lestyán

"FŰSZER- ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK A KÖZÉPKORBAN // 5.RÉSZ

Lestyán (Levisticum officinale) más néven lecsihan, leustyan, levescsík, levestikom, löböstök, lóstya, maggifű.

Az ókor óta termesztik fűszernövényként. A középkorban népszerű fűszernövény volt, a klasszikus konyhai felhasználás mellett bort, pálinkát is ízesítettek vele, de fürdővíz illatosítására is használták.
A népi hiedelem úgy tartotta, hogy aki lestyánt fogyaszt, minden baj el fogja kerülni.

A lestyán a zellerfélék családjába tartozó, 2 méter magasra is megnövő, évelő fűszer- és gyógynövény.
Illata a zellerhez hasonló, friss, fűszeres. A növény szerves savakat, csersavakat, kumarint, de vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz.
Őshazája Nyugat- és Dél-Ázsia. Hazánkban főként erdőszéleken, félárnyékos helyeken érzi jól magát.

Dioscorides, 1. századi görög katonaorvos valamint a római Galénosz szerint is ennek a növénynek a gyökéből nyert gyógyszer enyhíti az emésztési problémákat, segít a felfúvódáson, gyógyítja az állatharapást, és a különféle mérgezéses tünetekre is alkalmazható.
Az ókori rómaiak által Britanniában meghonosított lestyán elmaradhatatlan színfoltja volt a szigetország kolostorainak. Már a frank uralkodó, Nagy Károly is kijelentette, hogy a lestyán megérdemli, hogy minden császári kertben ott viríthasson. A falusi kertekből nem hiányozhatott, mind friss, mind szárított állapotban egyaránt használták.
A lestyán képes enyhíteni a gyomor és a belek simaizom-görcseit, valamint a húgyhólyag és a húgyutak görcsös állapotát. Más aromás gyógynövényekhez hasonlóan a lestyán is jótékonyan hat az emésztésre, hiszen erőteljes íze serkenti az emésztőnedvek termelődését, segít megelőzni a felfújódást, a teltségérzés kialakulását. Jótékonyan hat étvágytalanság ellen, összességében pedig felgyorsítja az emésztés folyamatát és javítja a táplálék feldolgozását. Képes szervezetünkből eltávolítani a salak- és méreganyagokat, megtisztítani az emésztőrendszerünket. Mindemellett az Európai Gyógyszer Ügynökség is vizelethajtóként tartja számon. Vese- és epekőteák alkotórésze, támogatja többek között a húgysav kiürítését a szervezetből, ezzel kedvezően befolyásolva többféle ízületi megbetegedést is. Jó háziszer nikotin- és alkoholmérgezéseknél.
Levelét levesek, saláták, diétás ételek és ecetek fűszerezésére, magját likőrök, szörpök ízesítésére, péksüteményekbe tehetjük. Leveskockák, ételízesítők alapanyaga, innen lehet ismerős jellegzetes illata.
Sok helyen ezért maggifűnek nevezik. Korábban halványított levélnyelét kissé fűszerezve, sózva finom csemegeként fogyasztották. Házi termesztésben nincs szükség nagy mennyiségre, mert intenzív íze miatt csak keveset kell használni belőle. A növény a különböző szerves savakon, cukrokon kívül mintegy 1,0% illóolajat tartalmaz.
Régen szerelmi bájitalok, afrodiziákumok elmaradhatatlan alkotórésze volt. A középkori vándorok a lábbelijükbe gyűrték a leveleit, hogy elvegye a kellemetlen szagokat. Gyökerének főzetét "dezodorként" használták. Erdélyben az ártó szellemek elriasztására is jónak tartották. A háziasszonyok a molyok távoltartására szekrénybe is tették. A főzés és a gyógyászat mellett a magas, illatos növény esztétikai okokból is kedvelt."

forrás: BTMVármúzeum facebook oldal