Kolibri meséje

A kolibri meséje

"Egy régi indián legenda szerint egy napon nagy tűz ütött ki az erdőben. Az összes állat rémülten menekült minden irányba, mert nagyon heves tűz volt. Hirtelen a jaguár látott egy kolibrit elrepülni a feje fölött, de az ellenkező irányba. A kolibri a tűz felé repült!
Bármi is történt, nem hagyta abba. Pillanatokkal később a jaguár ismét látta elhaladni, ezúttal ugyanabba az irányba, ahogy a jaguár sétált. Egészen addig figyelgette ezt a jövés-menést, amíg úgy döntött, megkérdezi a madarat erről, mert nagyon bizarr viselkedésnek tűnt.
– Mit csinálsz, kolibri? kérdezte.
"A tóhoz megyek – válaszolta –, vizet veszek a csőrömmel, és a tűzre dobom, hogy eloltassam. A jaguár nevetett.
"Őrült vagy? Tényleg azt hiszed, hogy egyedül is el tudod oltani azt a nagy tüzet a nagyon kicsi csőröddel?
– Nem – mondta a kolibri –, tudom, hogy nem tehetem. De az erdő az otthonom.
Táplál engem, menedéket nyújt nekem és a családomnak. Nagyon hálás vagyok ezért. És virágainak beporzásával segítem az erdő növekedését. Én a része vagyok, és az erdő is részem. Tudom, hogy nem tudom eloltani a tüzet, de meg kell tennem a részem.
Ebben a pillanatban az erdei szellemek, akik a kolibrit hallgatták, meghatották a madár erdő iránti ragaszkodása, csodával határos módon özönvízszerű felhőszakadást küldtek, ami véget vetett a nagy tűznek.
Az indián nagymamák időnként elmesélték ezt a történetet unokáiknak, majd így fejezték be:
"Szeretnél csodákat vonzani az életedbe? Tedd meg a te dolgod."
Nem az a te felelősséged, hogy megmentsd a világot, vagy minden problémára megoldást találj – hanem az, hogy az univerzum egyéni személyes szegletével foglalkozz. Ha mindenki ezt teszi, a világ megmenti önmagát."

forrás: facebook