Fekete nadálytő

" FŰSZER- ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK A KÖZÉPKORBAN // 4.RÉSZ

A fekete nadálytő (Symphytum officinale), más néven forrasztófű, sarkosfű, nadálygyökér, madárgyökér nagy múltra visszatekintő, sokoldalú gyógynövény.
A népi gyógyászatban a csonttörés, -repedés, zúzódás borogatószere, innen ered tudományos neve is: symphyos, azaz összenő.
A középkorban szinte nem volt olyan kolostor, melyben ne találhattuk volna meg ezt a növényt.
Évelő, fekete gyökerű növény, a nedves helyeket kedveli, megtalálhatjuk vízpartok, árokpartok, erdőszélek, nedves rétek közelében.
Virágzata vöröses ibolya- vagy sárgásfehér színű, egész nyáron virágzik.
Allantointartalmának köszönhetően fájdalomcsillapító, sebgyógyító és gyulladáscsökkentő hatású. Fokozza a sejtek regenerációját, hozzájárul a törött csontok gyorsabb összeforradásához. Elősegíti a véraláfutások felszívódását, valamint a zúzódások, rándulások, ínhüvely-, visszér- és aranyérgyulladás gyógyulását.
Kopásos eredetű ízületi gyulladás esetén is kiváló fájdalomcsillapító.
Gyógyhatását már az ókori görögök felismerték. Az első tudományos értékű feljegyzés Kr. u. 50-ből származik róla: Dioszkoridész "Materia Medica" című művében értekezik a növény jótékony hatásairól, ebben már a Symphytum elnevezést is használja. A római természettudós, idősebb Plinius úgy emlegette írásaiban, hogy a "sebek gyors gyógyítója". Leírta, hogy a vízben forralt fekete nadálytőből egy ragadós massza lesz, mely gipszszerűen megkeményedik és a sebek összeragasztására alkalmas. Az ókori csaták után a törött csontokat ilyen masszával átitatott rongyokkal "gipszelték" be.
A 17. századtól Culpeper angol gyógyító a feketenadálytő-gyökeret ajánlotta ismét "húsban vagy izomzatban lévő sérülések és sebek kezelésére". De javasolta lázra, köszvényre, üszkösödésre, légzőszervi és menstruációs problémákra is. Amint a gipsz felváltotta a nadálytőt a csontok rögzítésénél, a "csontkötő" név feledésbe merült. Sokáig inkább nyálkahártyák gyulladására, köhögésre, hasmenésre, nőgyógyászati problémákra írták fel. Az első telepesek magukkal vitték Amerikába is, ízületi és csontsérülésekre alkalmazható gyógyhatása miatt.
A festékek készítésére évszázadokon keresztül elsősorban növényeket használtak. A fekete nadálytő leveléből aranysárga színt állítottak elő.

Figyelem! Belsőleg nem ajánlott, a májra toxikus hatású.
A borogatást nyílt sebre nem szabad használni!
Terhesség alatt tilos alkalmazni!"

forrás: BTMVármúzeum facebook oldala