Ébredés

27.
Isten álmodott engem,
és én álomként élek itt lent.
Már ébredezem,
s felé nyújtom a kezem.
Ő már vár nagyon engem.
S várja, hogy teljesen felébredjek.
Eldobjam láncomat, terhemet,
és átéljem teljes hitemet.
Azt súgja kedvesen:
Ébredj lelkem, csillagom
Találkozunk majd újra,egy gyönyörű szép napon.

/Venczel Viki/