A szivárványszínű tündérrózsák története

"A szivárványszínű tündérrózsák története

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tündérke. Ez a tündérke nagyon szerette a virágokat, a mező, a rét összes virágát szerette. Szerette a piros pipacsokat, a kék nefelejcset, a sárga kikericset, a fehér margarétát, a lila ibolyát. Nem is tudott volna választani közülük.
Szerencsére nem is kellett, mert a házacskája előtt volt egy kis kertje, és abban száz meg száz mindenféle színű virág virított reggeltől estig - tavasztól őszig. A kis tündér legszívesebben egész nap a virágaival bíbelődött. Harmatvízzel öntözte, lágy szellővel simogatta őket és csendes nyári délutánokon még énekelt is nekik.
Az idő itt lassabban folyt, mint másutt és múlását csak a nap megszokott útja mutatta az égen és a ház mögötti síneken zakatoló kis piros mozdony füttye jelentette minden délben. A kis gőzös minden nap ugyanabban az időben haladt el a ház mellett és hangos füttyszóval jelezte az ebédidőt.
Így éldegélt a kis tündér a virágaival, mígnem egy nap, kora reggel, még éppen csak pitymallott, zörgettek az ablakon. A tündér felkelt az ágyból és az ablakhoz ment. Egy furcsa kis madár ült a párkányon, a kis tündér először fel sem ismerte, hogy kiféle-miféle szerzet lehet ez. Beeresztette a kis jövevényt aki éhes volt, csapzott és fáradt.
Kakas volt, de a farktolla nem volt olyan szép színes, mint a többi kakasé, hanem, hát olyan...vöröses-barnás, mint a mellénykéje. Rozsdaszínre hasonlított leginkább.
"Vaskakas" - kuncogott magában a kis tündér.
Így nevezte el. Attól a naptól fogva a kis virágtündér és a rozsdaszínű kakasa elválaszthatatlanok lettek és nagyon megszerették egymást.
A kis furcsa kakasnak furcsa szokásai voltak, de ez persze a tündért egy cseppet sem zavarta. A kis vaskakas nem beszélt, de bármi ügyeset elmutogatott. Ez lett esténként a kedvenc időtöltésük. A kandalló mellé telepedtek, ropogott a tűz és a kakaska történeteket talált ki, bőszen mutogatva hozzá. Forgolódott, illegette magát, szárnyait csattogtatta, míg a kis tündér ki nem találta, hogy mire gondolt.
A tündérke kacagása ilyenkor messzire csilingelt a csillagos éjszakában.
Napközben, míg a kis tündér a virágait gondozta, a kis kakas legszívesebben a kert sarkában álló labdarózsabokor alatt hűsölt. Innen figyelte kis gazdáját, amint a kertjét öntözgeti a piros katicás öntözőkannájával, és már messziről láthatta a kis piros gőzöst, amint minden nap ebédidőben közeledett a ház felé, fehér füstpamacsokat eregetve vidáman már a domb mögül.
Talán ezért szeretett itt lenni, talán azért, mert a labdarózsabokor kicsit más volt, mint a többi növény a tündér kertjében. Ahogy a kis kakas farktollairól hiányoztak a színek, úgy a bokorról a virágok. Soha, egyetlen egy virág sem nyílott rajta, még a vén diófa sem emlékezett rá, hogy valaha, egyetlen alkalommal is virágba borult volna.
A kis tündér néha lopva feléjük sandított, ahogy a kakast a sosem termő labdarózsa szinte ölelte, óvta a nap erős sugaraitól, ágaival hűsítő árnyat borítva rá.
Nézte, csak nézte őket, és a szíve csordultig telt szeretettel.
Egy nap sötét esőfellegek gyülekeztek az égen, és hamarosan jó kis nyári zápor kerekedett belőlük. De a nap - szokásával ellentétben - nem bújt a felhők mögé, hanem kíváncsian kukucskált ki mögülük. Így miközben esett az eső, sütött a nap.
A kis tündér egyszer csak felkiáltott: "Szivárvány! Nézd Vaskakaska, szivárvány van az égen!"
A kis kakast elbűvölte a látvány.
"Gyönyörű" - gondolta. "Milyen színes..."
"Szeretnéd?" - kérdezte a Nap.
"Igen" - bólintott a kis kakas.
"A bokromnak szeretném adni, hogy ő is színes lehessen, mint a többi virág a kertben." - tolmácsolta a kakas "szavait" a tündér.
"Jól van" - szólt a Nap és intett a Szellőnek. Könnyű szél támadt s a szivárvány lassan ereszkedni kezdett.
Beborította a labdarózsabokrot és ekkor láthatóvá váltak a bokor eddig sosem látott virágai. Csodás színekben pompáztak, nem csak minden virág, de szinte mint szirom más-más színben: kék, zöld, piros, sárga...A labdarózsa lett a kert legszínesebb virága!
"Csodálatos" - tapsikolt tündérke és boldogan figyelte a sorra kibomló szirmokat a szivárvány minden színében.
A labdarózsabokor végre virágba borult...
S amint a kis kakas a bokor alá lépett, hogy közelebbről is megcsodálhassa a színes szirmokat, az esőtől még nedves bokorról egy sárgára festett vízcsepp hullott rá. Aztán egy zöld. Majd egy kék. Végül piros. A kakas farktolla immár más-más színben pompázott.
A tündérke mosolyogva nézte a gyönyörű kakaskáját, amint az egy pocsolya tükrében illegette magát.
"Te akkor is mindig az én Vaskakasom maradsz!"- mondta, majd hozott egy tükröt a kakasnak, hogy jobban lássa magát.
S hogy volt ezután?
Legközelebb talán azt is elmesélem....

Szeretettel és köszönettel a Bánfalvi óvoda Tilinkó csoport apraja- nagyjától"

forrás: https://vaskakas.hu/%C3%A9vadz%C3%A1r%C3%B3-aj%C3%A1nd%C3%A9k-sziv%C3%A1rv%C3%A1nysz%C3%ADn%C5%B1-t%C3%BCnd%C3%A9rr%C3%B3zs%C3%A1k-t%C3%B6rt%C3%A9nete